Péliföldszentkereszt

2024.03.03. Túra – Péliföldszentkereszt

Túratársainknak az előző napi esős idő, a korai indulás illetve más elfoglaltság elvette a kedvét, így ketten mentünk túrázni.
Az eredeti tervhez képest a változást a túra programban, az Élet adta.

Esztergomból, még a reggeli hűvös, párában indultunk. Tát Tokod felőli végéről kezdtük a gyalog túránkat. Eleinte a mű úton majd kb. 1 km után a Mária út jelzésre térve s szöllős kerteken keresztül 4-5 km megtéve, eljutottunk Mogyorósbányára. Onnan már a kék jelzésen folytattunk az utat Péliföldszentkeresztre. (kb.4,5 km) Az út fel s le vitt. A napocska hét ágra sütött. Messziről már látszott a Szalézi rend dombon magasodó temploma. (A kereszt úton haladva is el lehet jutni a Rendhez).
A Rend egy tó parton fekvő, nagy és kis állatokat gondozó területet is magába foglaló élő helyen rendezte be az életét. Megfigyeltem, hogy a redházban nagy volt a mozgás. Az emberek, érdeklődők, párban, családostul ki be jártak a régi búcsújáró helyen, ahol a 13. századi templom műemlék. (A rácsos, üveges ajtón keresztül lehetett benézni a templomba).

A bőséges ebéd után (amelyet kulturált körülmények között, asztal mellett költöttünk el) a Bajót felett magasodó Öreg-kő, kb. 400 m magas csúcsa felé vettük az irányt. Péliföldszentkeresztet a redház feletti úton hagytuk el. Először végig haladtunk a feltámadt Jézust különböző személyekkel ábrázoló stációin. Jó eső érzés ez a ritka esett, hogy a keresztre feszített Jézus helyett a feltámadt (ez a lényeg) Jézus van a középpontban. Mentünk, mendegéltünk tovább mígnem elértünk a Szent-kúthoz, s ízes forrásából felfrissültünk. Ezután a kék jelzés elvezetet bennünket az Öreg-kő lábához. (Kb. 3,5 km). Innen voltak olyan túrázók, akik kötélen jutottak fel kb. 220 m-es útvonalon a hegy tetejére . Mi a hagyományosabb lépcsős feljutás mellett döntöttünk, mivel nem készültünk hegymászó felszereléssel.🙂

A rendkívül meredek felkapaszkodás közepette két elég nagy kiterjedesű barlangot is meglátogattunk. Fentről a hegycsúcsról a Bazilikáig el lehetett látni, de a Duna vize is megcsillant a távolban. A fel és lejutás a csúszós, sáros leveles lépcsők miatt elég veszélyes volt. Bár kb. az út 2/3-át a biztonságot adó vaskorlát mellett lehetett megtenni. Csodálkozva tapasztaltuk milyen sok turistát vonzott ez a hely.

Ezután egy 2,5 km-es erdős, enyhe lejtős szakasz vitt bennünket Bajót felé. Bajóton egy régi templom mellett elhaladva kijutottunk a Nyergesre vezető főútra. Mivel a busz csak 45 perc múlva indult Nyerges felé, ezért a vasárnapi álmát alvó Bajóton a kb.4 km-t legyalogoltuk a bicikli úton. Közben egy régi Zoltekes munkatárs rám köszöntött. Kicsit el is beszélgettünk, hogy mi van a többiekkel. Így kijutva Nyegesen a 10 útra, éppen lekéstük a Esztergomba menő buszt. Nem estünk kétségbe, már úgy is megszomjaztunk, megéheztünk, így a várakozási időt a közeli vendéglátó helyen, jó hangulatban töltöttük el.

Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy kissé átírta az eredeti programot, mert pont így volt jó.
Az idő is nagyon kegyes volt hozzánk, szép tájakat keresztesztünk az induló tavaszban, és sok kellemes turistával találkoztunk. A búcsújáró hely a természet adta barátságos környezetben feküdt, érdemes volt felkeresni. Köszönthettünk ott kerecseny solymokat és hollókat is.
A kb.17 km-es, közepesen nehéz terepviszonyok melett megtett út után minden szempontból feltöltődve jó érzésekkel és jól eső fáradtsággal tértünk haza.

Köszönet, hogy végig járhattuk ezt az utat.