Somszedés 2019

 Nincs kategorizálva   Somszedés 2019 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Sze 012019
 

A szeptember 1-re tervezett “SOMSZEDÉST” már pénteken elkezdtük, mert többeknek ez az időpont volt csak alkalmas. Szentlélekre buszoztunk és elsőnek a Boldogasszony forrást látogattuk meg. Felfrissülve a víztől a Boldogasszony tető meglátogatása volt az úticél, mivel a túratársak közül még sokan nem jártak itt. Miután énekkel megadtuk tiszteletünket Nagyasszonyunknak, visszaindultunk a korai buszhoz. Közben a Pálos kolostor romjainál is megálltunk egy rövid imára.

Vasárnap is Szentlélekről folytattuk a somkeresést. Sajnos nem találtunk sem ezt, sem gombát. Kitartó volt a meleg, ezért igyekeztünk az árnyas utakat megkeresni. Barátkút után a Lajtoskert felé vettük az irányt, hogy megkeressük a híres “DELEJES” helyet.
Egy faragott követ találtunk csak, meg néhány faoszlopot. Ezután a “Haraszti birtokra” látogattunk, ahol megkóstoltuk az újonnan épített mini kemencében készült lángost.
Remélem Somot majd jövőre tudunk szedni.


Nagyboldogasszony 2019. augusztus

 Nincs kategorizálva   Nagyboldogasszony 2019. augusztus bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
aug 152019
 

Hagyományos Nagyboldogasszonyi zarándoklatunkat szép időben,jó kedvvel kezdtük.
Két autóval mentünk fel Pilisszentlélekre.
A Boldogasszony forrásoknál kezdtünk. Egy kis kéz és arcfürdő után ittunk is belőlük, majd énekeltünk.
Testi lelki tisztulás után indultunk a Boldogasszony-tető felé.
A gyerekek diktálták az iramot. Jó érzéssel érkeztünk fel a tetőre.
Megéheztünk, megszomjaztunk. Elvégeztük a test kielégítését. Hozzáfogtunk a Lélek táplálásához is. Szent időben, szent helyen harmonikus környezet jó érzéssel töltött el bennünket. Sajnos fizikai síkon kopik a hely. Úgy tűnik kevés jó-szándékú tisztító kéz jár mostanában erre.
Indultunk tovább ,útba ejtettük az Álmos forrást. Legutóbbi ittlétünk óta itt is romlást kellett tapasztalnunk. Elhatároztuk,hogy szervezünk egy munkanapot ide, hogy erőnkhöz mérten rendbe hozzuk.
Hagyományos állomásunk az Erdei Boldog Asszony helye szintén jó szándékú kezek után sóhajtozik.
A Pálos kolostorromok viszont kedvesen a déli harangszóval várt bennünket. Megpihentünk, indultunk Esztergomba, a Vaskapu hegyre Nagyasszonyunkhoz. Hagyományok szerint itt zártuk a zarándoklatot. Megköszöntök Égi Édesanyánknak hogy egész napi áldását tapasztalhattuk. Azzal a reménnyel búcsúztunk, hogy sok feladat vár ránk, jövő augusztusig.

Isten áldásával
Üdv. Kassai Kálmán


Guckler Károly kilátó

 Nincs kategorizálva   Guckler Károly kilátó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Júl 212019
 

Kilátásban gazdag , változatos gyalogtúrában volt részünk július 21-én vasárnap . Útvonal : Esztergom vasútállomás -Solymár -Gercse – Guckler ösvény- Hármashatárhegy Guckler kilátó –
Bécsi út /Vörösvári út.
Virágos nyeregben jóízüen ebédeltünk, hozott elemózsiából. Tábla jelezte az óriás vadkörtefa meglétét, amit Csukás István vackornak említett műveiben, Ő maga gyakran időzött a Virágos réten a vadkörtefa árnyékában. A Budai hegység az egyik legjellegzetesebb hegycsoport. Innen rálátni szinte az egész városra. Viszonylag kényelmes tempóban jártuk végig, jól jelzett turista útvonalakon a terepet.

Guckler Károly Budapest főerdésze, erdőmestere volt a 19.sz végétől, nevét az ösvény és a 495 m magas kilátó őrzi.

Miért lehetünk büszkék Guckler Károlyra?
(A fénykép a http://budapestcity.org engedélyével került a honlapunkra.)

Gucklerre nagy hatással volt az Országos Erdészeti Egyesület 1885. évi közgyűlése, ahol Havas Sándor nyugalmazott államtitkár, a Fővárosi Erdészeti Bizottság elnöke éles szavakkal bírálta azokat az intézkedéseket, melyek már az erdők fennmaradását is veszélyeztették: „Néhány évre rá, hogy a főváros megalakulása végbe ment, és az új hatóság a közigazgatás és közgazdaság minden ágainak rendezéséhez látott, gondjai alá vette az erdészetet is, mely addig Buda főváros kezelése alatt állott.

A főváros tanácsa sajnálattal vette észre, hogy az addig folyamatban volt gazdálkodás mellett a főváros erdőségei évről-évre pusztulnak, és hogy a kihasználás azon módja, mely az annak idején foganatba vett üzemterv szerint meg volt állapítva, tovább nem folytatható anélkül, hogy néhány évtized múlva a még itt-ott meglévő és erdőnek nevezhető állatok a hegyekről el ne tűnjenek, és ezek helyein eltörpült cserjék és kietlen kopárok ne támadjanak.”

A szakember borúlátása teljesen jogosnak tűnt, hiszen már egy tíz évvel korábbi felmérés szerint is a „kopárok területe” megközelítette a 400 katasztrális holdat, és ez évről évre nagyobb lett. A legszembetűnőbb a Hármashatár-hegy fáinak pusztulása volt. Bár „Paulovics László polgármester korában, és az ő intézkedése folytán lett a pozsonyi, a kecske- és hárshegy egyes lejtőin kapa után tölgymakk elvetve, de ennek nyoma csak igen kevés helyen maradt meg, legnagyobb része elpusztult, a felügyelő személyzet hanyagsága és némely magánosok erőszakoskodása folytán, kik a fű közt fölsarjadzott csemetéket birkáikkal legeltették le.”
Guckler Károly érdemei vitathatatlanok a Hármashatár-hegy kopárjainak fásításában: bécsi mintára – kevésbé kényes – fekete fenyveseket telepített oda. 1914-ben versenyerdősítés során 5342 katasztrális holdon ültettek erdőket a főváros területén.

Köszönet Haraszti Zsuzsánaka gondosan megtervezett, és kivitelezett vezetésért, valamint a két segítőnek, Péternek, és Barninak.

Apátkút

 Nincs kategorizálva   Apátkút bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jún 162019
 

Úgy látszik a nagy meleg elriasztotta társainkat a túrázástól, mert csak hárman indultunk Szentlászlóra. Már a buszom megegyeztünk, hogy kímélve magunkat, az eredeti tervtől eltérve, inkább a hűvös Apátkúti völgyön jövünk haza.
Szentlászlón mindig szívesen látott vendégek vagyunk a Rayman házaspár, Kati és Tamás házában. Frissítővel, kávéval, finom süteményekkel vártak minket. Jól esett a beszélgetés a ház előtti mocsári tölgyek alatt. Azért megnéztük Tamás gyűjteményét is. Jó, hogy vannak ilyen emberek, akik összegyűjtik és megbecsülik a múlt emlékeit. Már dél is elmúlt mikor útnak indultunk. Igen tűzött a nap, ezért igyekeztünk az árnyas fák alá a patakvölgybe. Piros “sasszeme” talált gombát is. Lassú tempóban, beszélgetve leértünk a Kaán forráshoz*. Itt felfrissülve nekivágtunk a már nem olyan kellemes útnak. (Nagy forgalom, napsütés, betonút.) Szerencsére a busz indulásáig még volt időnk fagyizásra is.


Kaán Károly 1867-ben született. Akadémikus volt. Neve fémjelzi a hazai erdőgazdálkodás újraszervezését és az Alföld fásítási programját.
Nagy érdeme volt, hogy amikor a gyalázatos Trianoni békediktátummal elrabolták az ország erdeinek 84 %-át, akkor Ő volt az, aki az országot megmentette a faínségtől.
Esztergomban utcát, a Visegrádi hegységben forrást, a Budai hegységben kilátót, a Szentgyögy-hegyen kulcsos turistaházat neveztek el róla. Emlékét őrzi a Kaán emlékverseny is.
A Budapest XII. kerületi Szilágy Erzsébet fasor 10. szám alatt emléktáblát is elhelyeztek emlékére.
Tiszteletét őrzi a róla elnevezett emlékérem évente kerül átadásra azoknak, akik sokat tesznek a hazai erdőgazdaságért.
A mai modern természevédelmi szemlélet alapjait teremtette meg az országban. Munkásságának köszönhető, a természetvédelmi törvény, és hogy a kármegelőző állami kisajátításokkal olyan területeket védett meg, ahol különleges növényvilág és ma is védett területek vannak.
72 éves korában halt meg, és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Legyünk büszkék rá!

Magas Tátra 2019

 Nincs kategorizálva   Magas Tátra 2019 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jún 052019
 

Túrázzunk a Magas-Tátrába!

Egy mikrobusznyi túrázó elindult június 1-én reggel Esztergomból meghódítani az Ótátrafüredi hegyvidéket és a Magas Tátra bérceit.
Célunk: Egenhoffer Terézre és a Téry Ödönre emlékezni a Téry Ödön nevét ma is őrző, egyedülálló menedékházban, az Öt-tó katlanában , a Magas-Tátrában. Valamint a magunkkal vitt megemlékező kép elhelyezése a menedékházban.
Útvonalunk: Kistompa – Zolyom – Besztercebánya – Donovaly – Farkasd – Rózsahegy – Ótátrafüred.
Odafelé útközben megnéztünk egy mesebeli falucskát, amely a liptói hegyek közt a Felvidék leglátványosabb hagyományos építkezésű faluja Vlkolínec (Farkasd).

Útvonal a tátrában


A menedékház megközelítését, ahol 3 éjszakát töltöttünk, Ótátrafüredről indítottuk (1000m-re a tengerszint felett). Tarajkára az érdekesség kedvéért sajátos siklóvonattal jutottunk fel, onnan már a Zamkovszky-menedékházig kényelmes, jól kiépített gyalogúton mentünk.(Utunkat vízesések szegélyezték és énekes madarak követték.) Tovább pedig a köves, helyenként havas, meredek úton érkeztünk meg a Téry-menedékházhoz. A turista forgalom az út teljes szakaszán jelentős volt.
Ez a helyszín nem csak a Poprádi-medencére, de a Magas-Tátra csúcsaira is kitűnő kilátást biztosít.
A 2015 méterre való feljutás komoly kihívást jelentett mindegyikünk számára. (13 évestől a 72 évesig bezárólag). A kedvező időjárás, a segítőkész közösség mindenkit felsegített a célig. A menedékház a csodás, varázslatos környezete miatt, az egyszerű puritánsága mellett, kellemes helyünkké vált. Amit a benne dolgozó személyzet príma főztje és a gyors, kedves kiszolgálás még tovább emelt. A reggeli frissítő mosakodást a jeges tengerszemből kifolyó kristálytiszta vízből vettük. A nap tiszta sugarai melegen simogatták és barnították arcunkat. A napot a menedékház környékét bebarangolva, kedves párokkal, emberekkel beszélgetve töltöttük. Megfelelő pontokon a hely tisztítása után SZERt ültünk, énekeltünk. A három nap és éjszaka hamar elillant. Az utolsó napon elhelyeztük a hozott képet a falon, Téry Ödön mellé. Ebben a menedékház személyzete szívesen segédkezett. A hazautunk a hátizsákjaink súlycsökkenésével arányosan könnyebb volt. Hála a Teremtőnek épségben leért mindegyikünk.

A visszaúton, visszaültünk az autónkba Ótátrafüreden, és a 20 percre fekvő Késmárkot (Thököly várát) látogattuk meg. A vár és a benne zajló élet valamint a városka különleges fagyi kínálata érdekes egyveleget nyújtott.



Este 20 óra körül érkeztünk a kiindulópontba, Esztergomba. Tapasztalatokkal, átélt élményekkel gazdagodva zártuk a túránkat június 5.-én.

Téry Ödön 1917. szeptember 11-én, 62 éves korában hunyt el Budapesten. Dr. Téry Ödön orvos, a korabeli szervezett magyar turistaság egyik vezéregyénisége, elismert hegymászó, több szervezet mellett a Magyar Turista Egyesület létrehozója, a Turisták Lapja alapító szerkesztője, számos turistaalkotás elkészítője.
A Téry-menedékház a legmagasabban fekvő (2015m), egész évben nyitva tartó menedékház a Magas-Tátrában.A menedékházat 1899 augusztusában nyitották meg a nyilvánosság előtt. A tátrai turisztika neves úttörője, dr. Téry Ödön már 1889-ben azt javasolta a Magyarországi Kárpátegyesületnek (MKE), hogy építsenek egy menedékházat itt.

Egenhoffer Teréz ((1855-1945) a századforduló egyik legjelentősebb hegymászónője. 1896-1910 között túrázott, télen-nyáron. Hegymászó témájú cikkei a Turisták Lapjában (1896-1936), az MKE Évkönyvében (1905-11), a Turistaság és Alpinizmus jelentek meg. A Téry-menedékháznak öt évig volt gondnoka. 1902-1906). A Millenium évében a Gerlachfalvi-csúcs Ferenc József-csúcsra való átnevezésének kezdeményezője volt, majd saját költségén diorit emléktáblát állíttatott a Gerlachfalvi-csúcson. Neve az Egenhoffer-csúcs és Egenhoffer-rés tátrai helynevekben maradt meg.
1896-ban, a millennium évében, Egenhoffer Teréz hegymászónő kezdeményezésre egy emléktáblát helyeztek el a 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcson, amely a történelmi Magyarország legmagasabb pontja volt. A 80 x 60 x 8 centiméteres, közel 150 kg súlyú, diorit emléktáblán a következő felirat volt olvasható:



„A MAGYAR NEMZET / HONALAPITÁSÁNAK / EZREDIK / ÉVFORDULÓJA EMLÉKÉRE / ELSŐ FERENCZ JÓZSEF / BÖLCS URALKODÁSA 48 ÉVÉBEN / 1896 /
IME A LEGMAGASABB OLTÁR / EZREDÉVES HAZÁNKBAN / UJ EZERESZTENDŐT KÉR AZ / EGEKTÖL IMÁNK.
Állítatta: Egenhoffer Teréz budapesti tag / Magyarországi Kárpát Egyesület.”

Egenhoffer Teréz emlékezetére minden évben részt veszünk a “Teréz-Túrán”.

Készítette: Vince Gabriella

Kőpite

 Nincs kategorizálva   Kőpite bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
máj 192019
 

Többszöri halasztás után május 19-én végre elindultunk a vonattal (BZMOT) Dunaalmás felé. A korai indulás ellenére népes társaság gyűlt össze. Dunaalmáson Joó Fei is beért minket, így 17-en vágtunk neki a túrának. Először a temetőben Lilla sírját kerestük fel. Rövid ismertető után, szinte kórusban mondtuk a mindenki által ismert, Csokonai Vitéz Mihály által írt verset:
Földiekkel játszó
Égi tünemény…
Egy kutyust sétáltató úr útbaigazítása alapján rátaláltunk a zöld sáv jelzésre is. Az ifjúság nagy lendülettel szaladt előre, az örökifjak tempósan követték őket. Néhol megálltunk fényképezni és nézelődni. Lassan azonban fellegek kúsztak fölénk és csendesen cseperegni kezdett az eső. Szerencsére a Kőpite tetején tágas esőbeálló várt minket, (soha jobb helyen és időben) ahol elkölthettük az ebédünket. Az eső egyre jobban nekikeseredett, még szerencse, hogy védett helyen voltunk. Hála a technikának, -mobilinternet- láttuk, hogy hamarosan eláll az eső. Kicsit bóklásztunk a Kőpite tetején. Főként az ifjúság rohangált, (hogy bírják?), majd lefelé indultunk. A Nap is ránk mosolygott. Az emlékműnél egy kis tavaszköszöntő éneklés, versmondás következett. Végül sikerült a buszt is elérnünk, mely hétvégén errefelé csak kétóránként közlekedik.

Húsvéti határkerülés

 Nincs kategorizálva   Húsvéti határkerülés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ápr 222019
 

2019 április 22-én öten vállalkoztunk locsolkodás helyett a túrázásra. A Galagonyás út elején lévő kereszttől indultunk. A szokott útvonalon az Ispita hegy mögött mentünk Diósvölgy, Lajtoskert felé. Szíves vendéglátásban volt részünk a “Viszolai pincénél”. Megnéztük a példás rendben tartott birtokot is. Ezután Barátkút volt a következő állomás, ahonnan az Ugró úton a Maróti gerincre mentünk. Azt hittük erre a madár se jár, aztán találkoztunk magányos hölggyel, kisgyermekes családdal és egy nagyobb csoporttal is. Üdvözlés és pár szó beszélgetés után folytattuk utunkat. A nagy kihívás ezen az úton a gerincről levezető meredek lejtő. Végül sikeresen leereszkedtünk a Hideglelős kereszthez. Innen a kissé vad szélben gyors pillantást vetettünk az előttünk elterülő csodás tájra. A Hideglelős forrás sajnos elég elhanyagolt állapotban van. Vizét régebben levezették a Duna partjára. Vajon iható-e?
Én, mint puhány ( a lejtő igen megviselte a lábujjaimat ) Búbánatból hazabuszoztam. A többiek is lassan fogyatkoztak a hazavezető úton.



Húsvéti határkerülés hagyománya

Jézus Krisztus feltámadását ünnepelve Húsvétkor a nép megkerülte a falu határát. Rögzítették a nevezetes pontokat és áldást kértek az emberekre és a termésre.
“Óvjon minket tűztől, víztől, jégesőtől, a barmokat pedig a dögvésztől.
A lakosságnak adjon erőt a mutatkozó termés betakarítására!”

2019. március 15 és 23.

 Nincs kategorizálva   2019. március 15 és 23. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Már 152019
 

Március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön a Honvédtemetőben tartott megemlékezésen vettünk részt. Az egyházak képviselői áldást mondtak az életüket feláldozó és itt eltemetett katonákért. Ezután koszorúzás, majd Tábori mise zárta az ünnepet.

Március 23-án a Szamárhegy völgyében hajtottunk fejet a “Százkatona” emlékére állított keresztnél. Az idén megfiatalodott kis csapatunk. Róbert atya is elhozta hittanos tanítványait. Dankó család kedves vendéglátása után a Fári-kút felé indultunk, majd megmásztuk a Vaskapuba vezető meredek ösvényt. Kis pihenő és hűsölés után a Csurgó-kút, Orbán kápolna felé tértünk haza.

Kul-túra 2019

 Nincs kategorizálva   Kul-túra 2019 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
feb 102019
 

“KUL-Túránkra” vonattal indultunk. Az utazás gyors és kényelmes volt. Az első képen a felújított állomásépületen lévő Szárnyaskerék látható. A kiállítás megtekintésére a Nemzeti Múzeumba mentünk. Frissítő kávézás után először a Seuzo kincseket néztük meg. A vitrinek mellett részletes leírás volt a kiállított tárgyakról és egy könyvet is beszereztünk, így otthon újra megcsodálhatjuk a kincseket. (Fényképek természetesen itt nem készülhettek). Ezután mindenki az érdeklődésének megfelelő kiállítás felé vette az irányt: Görgei Artúr emlékkiállítás, vagy az állandó részek.
Gondoltak a mindent megvizsgálni akaró gyermekekre, így voltak megfogható, mozgatható másolatok. Gergő unokám sem unatkozott. Nagyon tetszettek neki a 60-as, 70-es évek nosztalgiaberendezései, műszaki tárgyai. Többször el kéne jönni és 1-1 termet tüzetesebben megszemlélni.
Most sem maradt el a “TOR-Túra”, vagyis a Mangalicafesztivál. Ki-ki kedvére kóstolhatott, nézelődhetett, vásárolhatott. Végül jobban elfáradtunk, mint a valódi túrákon.


Boldog Özséb megemlékezés és túra

 Nincs kategorizálva   Boldog Özséb megemlékezés és túra bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 192019
 

Hagyományainkhoz híven idén is megemlékeztünk Boldog Özséb égi születésnapjáról. Január 19-én a Szent Adalbert Központban Szabolcs atya tartott beszámolót a Pálos rend mindennapjairól. Rövid beszélgetés után szentmisén vettünk részt, majd megkoszorúztuk szobrát a Bazilikához vezető úton.
20-án kora reggel lelkes társaság gyülekezett a Galagonyás út elején lévő keresztnél. Régi és új zarándokok ( Viszolai nagyszülők és unokájuk Rebeka) is vállalkoztak az útra. Rövid ima és fohász után elindultunk a kellemes pirkadatban. Egy szűk óra gyaloglás után meghívást kaptunk a Viszolai birtokra a Diósvölgybe egy kis borkóstolásra. Tovább a szokott útvonalon a Lajtoskert fölött mentünk a Barátkút felé.
Itt még elég kellemes volt a fagyott havat taposni. A sárga sávon Szentlélek felé indultunk. Jó tempóban haladtunk egy ideig, de sajnos később lassult a haladási sebesség, mert megindult az olvadás és felülről is a kissé nedves hóesés. Az úton pedig alattomos jégpáncél rejtőzött a hó alatt. Óvatoskodásunk ellenére szinte mindenki bemutatott egy-két “dupla leszúrt Rittbergert”. Szentlélekre érve már kissé átáztunk, ezért a “Puhányok” úgy döntöttek, hogy innen hazamennek. A “Kemények” tovább indultak a Két-bükkfa felé. Sajnos az erdészeti út arrafelé még jegesebb volt, így ők is lemondtak a további küzdelemről.
Reméljük a jövő évben kegyesebb lesz az időjárás és eljutunk a Boldog Özséb kilátóig.