Magyarok Nagyasszonya szobor

 Egyéb kategória
aug 182014
 

A vaskapu-hegyi Magyarok Nagyasszonya-szobor

A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya a természetjáráson kívül kezdettől fogva feladatának tekintette és tekinti a lelki értékek ápolását is. Nem véletlen tehát, hogy az első világháborút követően arra az elhatározásra jutott, szobrot állít Magyarország Égi Patrónájának, a Magyarok Nagyasszonyának. A Turisták Lapja 1921. évi egyik száma a következőképpen tájékoztatta olvasóit e nemes szándékról: „Már 1914-ben, közvetlen a világháború kitörése előtti időben, épített a M.T.E Esztergomi Osztálya a Vaskapun csinos szilárd menedékházat, honnan páratlan szépségű kilátás nyílik a hegy alatt elterülő Esztergom városára . Messze belátunk innen a Duna túlsó partjára is, hol szép időben a Szittnyáig elkalandozhat pillantásunk. Aki itt áll a menedékház teraszán s élvezi az előtte elterülő magasztos panorámát, lehetetlen, hogy annak szíve meg ne rendüljön, ha arra gondol, hogy az az óriási terület, melyet innen áttekinthet, a Duna túlsó partjától kezdve egész a távol kékjébe vesző hegyekig már nem Magyarország területe…Esztergom hazafias turistáink szívében fogant meg a gondolat, hogy ezen a gyönyörű ponton…szobrot állítsanak Magyarország Védasszonyának, kinek Szent István felajánlotta trónját és országát” – olvashatjuk a cikkben. A szoborállítás egyik célja minden bizonnyal az volt, hogy a határmódosítással elszakított nemzettestvérek legalább Égi Patrónánk látóterében lehessenek. A város hazafias szívét megragadta a magasztos gondolat, az elhatározást tettek követték, így hamarosan sikerült összegyűjteni az ehhez szükséges pénzt – a korabeli avatási meghívó szavai szerint – „Magyarok Nagyasszonya tiszteletére és a destruktív forradalmak ínséges idejének emlékére.”

nagyboldogasszony-vitrin01

A Homor Imre által jegyzett tudósítás a Turisták Lapjában közli a szoborállítást megelőző adománygyűjtés részleteit: „Az első 100 koronás adományt e czélra Philipp Konrád tette le fiainak a háborúból való szerencsés hazatérése emlékére. A román megszálló csapatoknak Esztergomból való kivonulása napján 1919. októberében a vaskapui menedékházhoz kivonult egy kiránduló társaság, amely ismét szóba hozta a Mária-szobor eszméjét és e czélra nyomban gyűjtést indított, amelynek eredménye az 1000 koronát felülhaladta. Ennek nyilvánosságra jutása után Esztergom közönsége vetélkedve sietett adományaival a terv megvalósításához. Schiffer Ferencz prelátuskanonok azon kikötéssel, hogy a felállítandó szobor Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, magyaros tekintettel és viseletben, vállalta a szobor elkészíttetésének összes költségeit.” Az esztergomi turisták gyűjtése a szoborra tovább folytatódott, így a korabeli sajtó beszámolója alapján a Varga Kálmán mérnök tervei szerint
elkészülhetett a mű. A hatalmas adomány ellenére Schiffer Ferenc nem kívánt részt venni sem a felszentelésnél, sem pedig a szobor felállításánál. A turista egyesület dalárdája, hogy háláját valamilyen módon mégis kifejezze, az ünnepséget megelőző vasárnap este szerenáddal lepte meg őt.

1921. augusztus 15-éről e jeles napról, illetve az ünnepségről az Esztergom című lap 1921-08-17/95. száma részletesen beszámolt. Érdemes beleolvasni a korabeli tudósításba: „A felszentelés hétfőn, Nagyboldogasszony ünnepén történt, mely egyszersmind a főszékesegyház búcsúnapja. Ez alkalomra a környékbeli falvak népe búcsújáró menetekben nagy számmal zarándokolt az esztergomi bazilikába, amelynek szentélyében felvirágozott hordozható állványon állott a vaskapui Mária-szobor a Holló-cserkész csapat tagjainak díszőrsége mellett. Az ünnepi szentmisét, amelyre a főszékesegyház hatalmas csarnoka zsúfolásig megtelt hívő közönséggel, Dr. Csernoch János bíbornok-hercegprímás tartotta fényes segédlettel. Mise után szentbeszédet mondott, amely alkalommal őseink törhetetlen Mária-tiszteletéről szólva, dicsérő szavakkal emlékezett meg a turisták nemes törekvéséről is, amelyet a vaskapui Mária-szobor létesítése érdekében kifejtettek. A szobor ott fenn, a hegy ormán — úgymond — nemcsak bennünket fog eltölteni bizalommal a Magyarok Nagyasszonya iránt, hanem túloldali, elszakított testvéreinket is, akik felé a szobor biztató arca tekint. A nagy hatást keltett szentbeszéd után a főszékesegyházi énekkar az ősrégi “Boldogasszony Anyánk” kezdetű himnuszt adta elő .

A körmenet délután 3 órakor indult el a szoborral . A felvirágzott szobrot előbb a turista-egyesület tagjai vitték vállukon, majd a Kath. Legényegyesület és a Földmíves Ifjúsági Egyesület tagjai vették át. A hosszú úton szent énekeket zengedezve a hivek ezrei követték diadalútján a Vaskapui Máriát. Ilyen körmenet még nem volt Esztergomban. Igen sokan könnyeztek a megható látványon.

Mintegy másfél órás út után a körmenet felért a helyszínre. A szobor elhelyezése után Machovich Gyula dr. rövid szentbeszédet mondott, buzdította a híveket, hogy sokszor imádkozzanak e szobor előtt a bűnösök megtéréséért és Magyarország sorsának jobbrafordulásáért. A szentbeszédet litánia és Te Deum követte és a Himnusz eléneklése zárta be.

Az ünnepély egyházi részének befejezése után, Padányi Andor a turista-egyesület elnöke szép beszédben megköszönte Dr. Machovich prelátusnak, hogy a körmenetet vezetni és a felállítás ünnepségét emelni szíves volt. Intette Esztergom közönségét, hogy a szobrot becsülje meg, fenntartását pedig hazafias és vallásos kötelességének ismerje. Utána Brutsy János a Magyar Turista Egyesület központja nevében üdvözölte az esztergomi osztályt örömünnepe alkalmából.

A kilátónál soha ennyien még nem voltak, mint ez alkalommal. Az egész környéket ellepték a kirándulók csoportjai, köztük számos fővárosi vendég. A dalárda szebbnél-szebb énekekkel szórakoztatta a közönséget. A felkelő hold a Vaskapura tekintve csupa örvendező arcot látott; a Mária-szobor éjszakába pirosló mécse előtt pedig az uj Esztergom géniusza térdelt áldást kérve a városra és mindazokra, akiknek e feledhetetlen nap rendezésében része volt.“

Az eredeti faszobor, amely a korabeli dokumentumok alapján művészien faragott és harmonikus színekben pompázó 1,20 méter magas volt. Mária kék palásttal, piros béléssel, szegélyén aranyozott dísszel, magyaros, huszárkötéses pruszlikban karján a gyermek Jézussal, fején ragyogó koronával, 1946-ig állt a talapzatán, majd a turisták kicserélték a mai kőszoborra. Sajnos az eredeti szobor további sorsáról nincsenek információk.

nagyboldogasszony-vitrin01

Az Esztergomi Osztály kötelességének érzi, hogy felvállalja az elődök örökségét ezen a téren is, ennek megfelelően rendszeresen gondozza és ápolja a szobor környékét. Minden év október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén pedig megemlékezést tart a szobornál az eredetileg is kitűzött célt szem előtt tartva, mely szerint „…új életre kelteni az Esztergomi Osztály – keresztény magyar elődeink évszázadokon keresztül gyakorolt, csak a meggyengült utódokban feledésnek indult – kegyeletét a Magyarok Nagyasszonya iránt.“

Tervei szerint a százéves jubileumra ismét sikerül olyan összefogást kovácsolni Esztergomban mint az elődök idején. A felújítás és méltó környezet kialakítás már időszerű.

Minden javaslatot, felajánlást tisztelettel várunk és megköszönünk a kapcsolati oldalon keresztül.

Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának Egyesülete

Sorry, the comment form is closed at this time.