Esztergomi Turisták

Városligeti séta

Kedves túratársak, érdeklődők, fő programunk a Néprajzi múzeum néhány hete megnyílt állandó kiállításának megtekintése 10 órától. 
Gyülekezés, ill. találkozás 9:50-től a Hősök tere (Műcsarnok) felőli bejárat előtt. A véleten viszont úgy hozta, hogy a 2. emeleti konferenciateremben ezen a napon különleges előadások hallhatók, amelyek persze regisztrációhoz kötöttek: A HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet és a Néprajzi Múzeum tisztelettel meghívja a Tudománytörténet – rokonság – törzsi művészet című Bodrogi Tibor emlékkonferenciára, születésének századik évfordulója alkalmából.     Részletek:
https://www.neprajz.hu/programok/szakmai-programok/tudomanytortenet-%E2%80%93-rokonsag-%E2%80%93-torzsi-muveszet.html?pageable_page=&mpageable_page=

Akiket ez érdekel, azok egyénileg regisztrálva hamarabb is bemehetnek a konferenciára  - velük találkozni a 12 - 13 közötti ebédszünetben lesz lehetőségünk, itt jegyzem meg hogy az épület Ny-i blokkjának földszintjén (Műcsarnok felőli oldal) kitűnő önkiszolgáló étterem működik.

Az épületről bővebben: https://www.neprajz.hu/muzeumrol/foepulet.html
Aki biztosan jönne, attól mielőbb visszajelzést kérek

Huzella Gábor
PS.:  70 év felett úgy tudom ingyenes a belépő, de az életkort igazolni kell.

Ősbuda felkeresése túratársakkal a KOSBOR Osztályból

Indulás: Budapest, Újpest városkapu (XIII.ker) 7:35 -ös busszal. Busz száma: 880.

Érkezés: Búnbánatvölgybe 9:17

Útvonal: Búnbánatvölgy--Száz Katona emlékhely -Szamár hegy--Ősbuda, Kassai rezidencia--Attila domb és vissza utazás Budapestre.

Túra nehézsége: könnyű 

Túra táv: 6-8 km

Színt különbség: kb. 250m. Egy nem magas hegyre megyünk (kb.350m), gyönyörű a Dunára, a Garam torkolatra, Bazilikára, Burda hegységre a kilátás és Ősbuda maradványainak a látványa is lenyűgöző. A barátságtalan, hellyel közzel esős idő ellenére, jó hangulatban tettük meg a tervezett túrát. Túra közben Kálmán értékes információkat közölt a helyről. A túrát Kálmán rezidenciájában fejeztük be. Finom bor és pálinka kóstolóban volt részünk. A hozott elemózsiákon kívül kaptunk zsiros deszkát lila hagymával és gyógyfüves teát.

A finomságok elfogyasztása után már komolyabb esőben gyalogoltunk le a Csenkei hídi megállóhelyre. A buszra várás közben, megbeszéltük, hogy mi is részt veszünk az általuk szerdánként szervezett valamelyik túrán. Köszönjük hogy ellátogattatok hozzánk. Máskor is szívesen látunk a túráinkon Benneteket.

Lejegyezte: Vince Gabriella 

4-napos kirándulás

Kis csapatunk a kora hajnali órákban Esztergomból Budapesten és Miskolcon keresztül elindult a bükkbe.
A négy napra készített eredeti terveket naponta kellett módosítani a katasztrofális közlekedés pontatlansága miatt. Hál Istennek ez a mi jó kedvünket nem szegte. Így a délelőtt órák helyett délre értünk a szállás helyre. A plusz közel kétórás várakozást társaságunk minden tagja jól kihasználta (vásárlás, uzsonnázás, egyéb ügyintézés).
Miután elfoglaltuk helyeinket a Pénzpataki erdészházban, elmacskásodott testünk felfrissítésére begyalogoltunk Repashutára. 
Csodálatos napfényes időben tettük meg a távot. A falu központjában rátaláltunk a tájházra, melynek kulcsát a községházán megkaptuk és miután végig néztük a házacskában kiállított tárgyakat és visszaadtuk a kulcsot ( micsoda jóleső bizalom az ideérkező turisták irányába) tiszteletünket tettük a helyi étteremben. Meg kell említeni a tájházban kiállított néhány ősiemberi és konyhai eszközöket a hagyományos paraszti házak egyéb tárgyai mellett.

A finom falatok után visszagyalogoltunk (ez kb.8 km) a szálláshelyünkre.

• A második napon a csapatunk kétféle oszlott. Mi a Bükkfennsíkot céloztuk meg. Erdőben, füves réteken, fel- és lefelé, kellemes napsütésben jártunk.

Helyenként sombokrokkal találkoztunk, és most tudtam meg, hogy az érett, már bordó színű termés milyen zamatos gyümölcs. A som-élvezkedés közben egy erdészfiú jött arra a kocsijával, és érdeklődött, mit szedünk. Neki újdonság volt a som, mint táplálék.
Elmondta nekünk, hogy merre érdemes menni, ha gombát akarunk találni.
A fűben mindenfelé az őszi kikerics lila virágja bukkant fel. Aztán az őzlábgomba is feltűnt, amerre az erdész jelezte nekünk. Három gyönyörű, nagyra nőtt, friss őzlábgomba várt ránk, amiből este fenséges vacsora kerekedett, csalánnal megkoronázva. Tamás hősiességének köszönhetően jött a konyhára egy nagy szatyornyi csípős csalán, ami leforrázva nem csíp, viszont nagyon kellemes ízű zöldség (és nagyon egészséges). 

• Kisgyőri kirándulás (Zsuzsi, Orsi)

Már régebben láttam egy kisfilmet, mely a "Faragott falut" mutatta be - lásd. alább.
Ezt a valóságban is látnom kell, mondtam magamnak. Most itt volt az alkalom. Orsival vállalkoztunk a meglátogatására. A  buszozás egy kicsit hosszadalmas volt, (miskolci átszállással) ezért csak a falu egyik felét sikerült bejárnunk. 
A Polgármester által több éven át szervezett Fafaragó táborokban készültek az alkotások. A látvány magáért beszél. Végső célunk a Szent Korona kilátó volt, a központtól fél óra séta útra. Mivel útközben fényképeztem, így egy óra alatt értük el a célt. 
Az Önkormányzat épülete előtt egy kedves pihenőpad várt, az udvari fészerben meg készülő szobrok fogadtak. 
A következő állomás az 56-os hősökre emlékeztetett. Tovább sétálva egy Harangtoronyhoz értünk, amely a reformáció 500 éves évfordulójára készült. Vele szemben az utca másik oldalán Lajtha László zeneszerző-népdalgyűjtő (1892-1963) tevékenységét méltató emlékmű állt. Találkoztunk egy Őrangyallal is, majd az Aradi Tizenhárom kopjafái következtek. Faragott korlátú hídon átkelve a falu piacához, a másik oldalon a Rendezvénytérhez értünk.
Eddigre már megéheztünk, úgyhogy a Napóránál lévő árnyékos padon megebédeltünk.
Rátértünk a Szent Korona kilátóhoz vezető útra, melyet királyaink szobrai kísértek.
Mátyás, Lovas pad, II. András, IV. Béla, Szt. László, Szt. István. Ekkorra már a csodálatosan gyönyörű kilátónál voltunk. Körbejártuk, felmentünk az emeleti részbe és élveztük a tágas kilátást. Sajnos nem sok időt tölthettünk itt, mert el kellett érnünk a Miskolc felé igen ritkán járó buszt.
Ide még vissza kell térni, mert a falu másik végében lévő Kálváriát és az arra vezető úton lévő faragványokat is meg szeretném nézni.
https://www.youtube.com/watch?v=XBs1zCyfxAc&ab_channel=Duster-t%C3%BAr%C3%A1k

Ez a nap a Bükki Csillagdával indult. Rengeteg információt és látnivalót tartogatott ez a bemutató. 3D-s film is nagyon élvezhető és különleges volt. Később, mivel buszokhoz kellett igazodnunk így társaságunk kétfele vált. Mi a Ómassáról induló kb. 2 km-es túra utat választottuk a Pálos romokhoz késő délutáni programnak. Az út Ómassáról egy kis patak mentén folyamatosan felfelé haladt. Egy helyen a forrás vízből inni is lehetett, bár nem igazán ott folyt ki, ahol ki volt alakítva hozzá a kifolyó. A napocska már lemenőben volt mire odaértűnk a Pálos romokhoz, ami így romjaiban (néhány falrész állt) is jó érzéssel töltött el bennünket.Egy komoly, monumentális épület lehetett, amikor még teljes díszében állt. 

Szóval megérte a látvány és a hely kisugárzása az igyekezetünket.
Tiszteletünket lerótuk, majd indultunk vissza, hogy még a buszokkal hazajussunk a szállásunkra. Sikerült is időben leérni, még egy italra is bejutottunk a sarki kiskocsmába. A szállásra jutásunk eléggé változatosra sikerült, a bükki tömegközlekedés pontatlansága miatt. Volt benne buszozás, majd gyaloglás, így láthattuk Lillafüred esti fényeit, ami pazar volt. Majd tovább onnan stoppal sikerült utaznunk. Hálát adtunk a Teremtőnek, hogy így 21 óra körül a szállásra érkeztünk.
Társaságunk másik része Lillafüreden nézett körül.

Búcsút intettünk a kellemes szállásunknak és a Bükkszentkereszti Gyuri bácsi gyógynövény kertjét vezetett túra keretén belül meglátogattuk. 2020.-ban kibővített ill. létesült gyógynövény bemutató területet tudtuk ismertetővel végignézni. Majd felmentünk a kilátóba a helybeli, széleskörű ismeretekkel rendelkező vezetőnkkel. A feljutás során is találkoztunk bükki gyógynövényekkel ( kakukkfű, lándzsás útifű, apró bojtorján stb). A kilátóba pára mentes időben még a Magas Tátráig is el lehet látni. Természetesen a kör panorámában mi is tudtunk gyönyörködni. Visszatérve a kiindulási ponthoz még a gyógynövény boltba betértünk vásárolni.

Majd felültünk a Miskolcra menő buszra és Budapesten keresztül haladva majd nem éjfélre hazaértünk Esztergomba.
Egy nagyszerű, tartalmas négy nap volt. A tömegközlekedést leszámítva. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, de inkább kocsival javasoljuk ezt megtenni.
Mivel olyan gyönyörű ez az országrészünk és még sok bennünket érdeklő látni ill. tapasztalnivalókat tartogat, ezért feltétlen érdemes lenne legközelebb is ide tervezni a túránkat.

BRILLI GYULA MANEDÉKHÁZ  ALAPKŐLETÉTELÉNEK 111. ÉVFORDULÓJA

Hagyományaink szerint ismét gyülekeztünk  fent a hegyen ,hogy megünnepeljük a Menedékház alapkőletételét.
A Menedékháznál tartott közös főhajtás után úgy döntöttünk ,hogy a MAGYAROK NAGYASSZONYA szobornál tartjuk a megemlékezés kötetlen részét. 
Tavaly vásárolt rendezvénysátor felállításával kezdtük. Megtornáztatta agyunkat ,de végül is sikerült. Megkerestük a sátor legjobb helyét aztán felállítottunk benne egy kis asztalkát. Elmondtuk a varázsigét " terülj !-terülj ! asztalkám " és máris megjelent rajta Zsuzsi pogácsája,Orsi süteménye,Ildikó kínai édessége,Kálmán mangalica zsírja,lila hagymája,kenyere,palacsintája,fehér,és vörös kézműves borja. Nem kérettük magunkat,a morzsákat a madaraknak hagytuk. Zsuzsi felidézte a történelmi emlékeket ,Anti közben gitárzenével andalított bennünket .Kvaterkáztunk elbeszélgettünk az oda látogatókkal. Gábor bemutatta szépkorú túrázóknak ajánlott találmányát, elővarázsolt egy függőágyat. Könnyű egyszerű alkalmatosság ebéd utánni szendergésre kiváló. Nem csak úgy beszélek róla,hanem élő tapasztalat alapján mondom. Fénykép is van róla.
Az időjárásra nem panaszkodhattunk. Felhők jöttek mentek,de a nap is simogatott eleget bennünket.. Turista elődeink az ÉGI mezőkről gyönyörködtek,hogy vannak Esztergomban néhányan akik emlékeznek róluk a maguk módján. Így telt a 111. megemlékezés, úgy váltunk el, hogy JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!

Kassai Kálmán
Magyar Turista Egyesület
Esztergomi Osztályának Egyesülete

Húsvéti határkerülés

Ezt a túránkat hagyomány őrzés és Esztergom szellemi védelme érdekében szoktuk megtenni. Az ősiségünkben a királyaink végig járták az ország határmezsgyéjét, a földbirtokosaink pedig a területüket, népes kísérővel együtt. Ilyenkor volt lehetőség a telek határ tisztázatlan kérdéseire is választ kapni, valamint szakrális védelemre. Ahogy már éveken át tesszük az indulás és érkezés idén is az esztergomi vasút állomás volt. Pestről Gábor érkezett a túrára. Vele mindig felüdülés a túrázás. Most sem volt másként. Utunkat végigkísérte a sivatagi homokból ránk eső homály. A nap délutánra lett látható. Kicsit módosítottunk az útvonalon, így érdekes felfedezéseket tehettünk utunk során.
A madarak csiripelő énekekkel végig követtek minket. Körülöttünk az ébredő természet, zöld növényzet mint a pázsit, apró, kicsit nagyobb, illatos és még illatosabb virágok hevertek a lábaink előtt, amerre a szem ellátott. A túra végén Nagyboldogasszonyunknál tiszteletünket tettük. A kellemesen fárasztó túra végén jól esett mindhármunknak a finom cseh sör.
Vég szavaink most is "jövőre Veletek ugyan itt".
Lejegyezte: Vince Gabriella 

Péliföldszentkereszti túra

Túratársainknak az előző napi esős idő, a korai indulás illetve más elfoglaltság elvette a kedvét, így ketten mentünk túrázni. 
Az eredeti tervhez képest a változást a túra programban, az Élet adta. Esztergomból, még a reggeli hűvös, párában indultunk. Tát Tokod felőli végéről kezdtük a gyalog túránkat. Eleinte a mű úton majd kb. 1 km után a Mária út jelzésre térve s szöllős kerteken keresztül 4-5 km megtéve, eljutottunk Mogyorósbányára. Onnan már a kék jelzésen folytattunk az utat Péliföldszentkeresztre. (kb.4,5 km) Az út fel s le vitt. A napocska hét ágra sütött. Messziről már látszott a Szalézi rend dombon magasodó temploma. (A kereszt úton haladva is el lehet jutni a Rendhez).
A Rend egy tó parton fekvő, nagy és  kis állatokat gondozó területet is magába foglaló élő helyen rendezte be az életét. Megfigyeltem, hogy a redházban nagy volt a mozgás. Az emberek, érdeklődők, párban, családostul ki be jártak a régi búcsújáró helyen, ahol a 13. századi templom műemlék. (A rácsos, üveges ajtón keresztül lehetett benézni a templomba).
A bőséges ebéd után (amelyet kulturált körülmények között, asztal mellett költöttünk el) a Bajót felett magasodó Öreg-kő, kb. 400 m magas csúcsa felé vettük az irányt. Péliföldszentkeresztet a redház feletti úton hagytuk el. Először végig haladtunk a feltámadt Jézust különböző személyekkel ábrázoló stációin. Jó eső érzés ez a ritka esett, hogy a keresztre feszített Jézus helyett a feltámadt (ez a lényeg) Jézus van a középpontban. Mentünk, mendegéltünk tovább mígnem elértünk a Szent-kúthoz, s ízes forrásából felfrissültünk. Ezután  a kék jelzés elvezetet bennünket az Öreg-kő lábához. (Kb. 3,5 km). Innen voltak olyan túrázók, akik kötélen jutottak fel kb. 220 m-es útvonalon a hegy tetejére . Mi a hagyományosabb lépcsős feljutás mellett döntöttünk, mivel nem készültünk hegymászó felszereléssel.🙂
 A rendkívül meredek felkapaszkodás közepette két elég nagy kiterjedesű barlangot is meglátogattunk. Fentről a hegycsúcsról a Bazilikáig el lehetett látni, de a Duna vize is megcsillant a távolban. A fel és lejutás a csúszós, sáros leveles lépcsők miatt elég veszélyes volt. Bár kb. az út 2/3-át a biztonságot adó vaskorlát mellett lehetett megtenni. Csodálkozva tapasztaltuk milyen sok turistát vonzott ez a hely.
Ezután egy 2,5 km-es erdős, enyhe lejtős szakasz vitt bennünket Bajót felé. Bajóton egy régi templom mellett elhaladva kijutottunk a  Nyergesre vezető főútra. Mivel a busz csak 45 perc múlva indult Nyerges felé, ezért a vasárnapi álmát alvó Bajóton a kb.4 km-t legyalogoltuk a bicikli úton. Közben egy régi Zoltekes munkatárs rám köszöntött. Kicsit el is beszélgettünk, hogy mi van a többiekkel. Így kijutva Nyegesen a 10 útra, éppen lekéstük a Esztergomba menő buszt. Nem estünk kétségbe, már úgy is megszomjaztunk, megéheztünk, így a várakozási időt a közeli vendéglátó helyen, jó hangulatban töltöttük el.
 Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy kissé átírta az eredeti programot, mert pont így volt jó. 
 Az idő is nagyon kegyes volt hozzánk, szép tájakat keresztesztünk az induló tavaszban, és sok kellemes turistával találkoztunk. A búcsújáró hely a természet adta barátságos környezetben feküdt, érdemes volt felkeresni. Köszönthettünk ott kerecseny solymokat és hollókat is. 
 A kb.17 km-es, közepesen nehéz terepviszonyok melett megtett út után minden szempontból feltöltődve jó érzésekkel és jól eső fáradtsággal tértünk haza. Köszönet, hogy végig járhattuk ezt az utat.

Lejegyezte: Vince Gabriella

Budai-hegyek

Február végére egy budapesti,budai hegyek túrát terveztünk.
Esztergomból induló vonaton gyülekeztünk,Kertváros,Leányvár,Piliscsaba, Aquincum,BP. Nyugati-ra összegyűlt a csapat. Villamosoztunk egyet a Budán,míg felértünk a Fogaskerekűhöz. Mindnyájunknak újdonság volt a kanyargó,hegymászó villamos ami felvitt bennünket a Gyermekvasútig. A nosztalgia járatra vettünk jegyet ,de szerencsére a csühögő gőzmozdony indulás előtti előkészületeit is végignézhettük. Vizet vett,a vonatot rendezte,a gyerek vasutasok,lelkes ,szigorú,tüsténkedése mellett. Elindultunk,csühögött felfelé a Szép Juhászné megállóig. Itt leszálltunk és meglátogattuk Budaszentlőrincen a Pálos főkolostor romjait Mariann itt csatlakozott hozzánk..Énekeltünk,gyertyát gyújtottunk,majd irányt vettünk az Erzsébet kilátó irányába. Megmásztuk a János hegyet,a kilátó teraszán épp jól esett a hátizsákból előkapart ebéd.
Lefele indultunk és gyönyörködtünk a szépen felújított kiránduló erdőben,a Normafánál időztünk egy kicsit,majd leértünk az Anna rétre. Megnéztük mindkét kápolnát, közben a késő délután is utolért bennünket. Jól esett egy forraltbor míg az induló buszra vártunk. Kellemes idő sok új,régi,benyomás szép nappá tette szombatunkat.
Lejegyezte Kassai Kálmán

Atilla zászló avatás

Gabival,Antival, vasárnam egy Atilla napi ünnepségen és zászlóavatón vettünk részt. Felemelő érzés volt hogy a rendkívül kellemetlen időjárás
ellenére  sok ember adta tiszteletét a Szabír,Szkíta,Hun,Magyar  elődünk névnapi köszöntésére.

Üdvözlettel Kassai Kálmán