Téry Ödön emlékünnep
Mottó : „A vaddisznó is az erdőt járja, mégse turista. A Turista az, aki úgy járja az erdőt, hogy közben jut ideje, utakat nyitni, létesítményeket építeni, segíteni másokat abban, hogy Ők is jó érzéssel látogathassák magasrendű helyeinket.”
Szombatra az eső elállt, indultunk Dobogókőre. Nagyon kellemes, ünnepség volt, Téry Ödön a Magyar szervezett turistaság és az MTE megalakítója emlékére.
A képek magukért beszélnek. Sajnálhatják azok, akiknek nem ütötte meg ingerküszöbét a többszöri invitáció, illetve, akik más okok miatt távol maradtak. Szegényebbek lettek egy közösségi élménnyel és a kedves, szerény ajándékkal. Időnként felmerül bennem, milyen szinten állunk egy közösséghez tartozás felelősségével.
No de sebaj, az Univerzum törvénye ettől még működik „Mindenkinek át kell élnie mindazt, amit környezetének okozott ” (Figyelmességet, figyelmetlenséget, jót, rosszat.) Köszönet illeti Holop Árpiékat, akik az invitációt olvasva készítettek egy koszorút. Büszke lehet az MTEEOE, hogy az egyik legszebb koszorú – remélhetőleg sokáig – ott lesz Dobogókő egyik leglátogatottabb helyén.
Ki volt Téry Ödön?
Erre a képre kattintva elolvasható…
A megemlékezés után kedves műsorral mutatkozott be az MTE nagykovácsi osztálya. Ezután megvendégeltek bennünket egy jó halászlével.
Megúsztattuk a halat egy nagykovácsi fröccsel.
Le kellett járni a halat is, fröccsöt is. Indultunk a Szerkövekhez.
A jégkár nyomai még jócskán látszanak, de szerencsére a hatalmas kidőlt fákat már elszállították. Szakralitása még nem a régi. Hiányzik a sok jó ember látogatása, zengetése. A turistautakat benőtte a gaz, a szeder. A télen tervezek egy túrát ide, ágvágókkal, metszőollókkal, sütnivalókkal, hogy az utakat járhatóvá tegyük, a tűzrakókat bejárassuk. Dolgozzunk, énekeljünk, hagyjunk egy kicsit ott, Jó Szívünkből, Jó Lelkünkből, Jó Szellemünkből, közben érezzük jól magunkat.
Kálmán
Sorry, the comment form is closed at this time.