Sze 062020
 

Az immár korábban induló buszt is sikeresen elérte mindenki, aki megtisztelt minket részvételével.
Pilisszentléleken először a nemrég felújított és újraszentelt templomot látogattuk meg.
A következő séta a Pálos-romokig tartott.
Mindkét helyen csend és nyugalom fogadott bennünket. Töltekeztünk napfénnyel, hallgattuk a hollók üdvözlését, csodáltuk az “őszi-kék” eget, majd nekivágtunk a piros sáv jelzés meredek szakaszának. Szerencsére még árnyékos volt az út, így hamarosan felértünk az elágazáshoz. Sajnos az esők ellenére itt elég száraz volt az erdő. Csak egy-két bimbós pöfeteg mutatkozott az út szélén. Rengeteg volt viszont a vackor, amit meg is kóstoltunk. Szépen pirosodik már a csipke és “izzik a galagonya ruhája”. A Hirsch-orom feletti részen igen érett állapotban volt a som, csak meg kellett rázni a bokrot, már potyogott is a nyakunkba, kosarunkba.
11 órakor korai ebédet tartottunk a Hirsch-emlékműnél. Gyönyörű innen a kilátás. Szinte szárnyalna az ember az alattunk lévő völgy felett. De maradjunk két lábbal + bottal a földön, mert itt egy nehezen járható rész következik. Azért sikeresen leértünk a lankásabb részre. (Igazán megérdemelne ez a szakasz egy kis karbantartást. Kapaszkodó korlátot, néhol lépcsőt.) Árnyas fák alatt sétálgattunk és a neves patakmeder mellett laskát is találtunk. “Itt van az ősz, itt van újra” …
A réten bontja lilás szirmait a kikerics (fehéret is találtunk), a kis ezerjófű. Utolsó pihenőnk a Miklós-deák völgyi tavaknál volt. Mivel nem túl hosszú túrát teljesítettünk, ezért viszonylag hamar hazaértünk.


Októberben megyünk csipkét szedni!
Köszönöm mindenkinek a részvételt!
Zsuzsa

Sorry, the comment form is closed at this time.