jún 022018
 

Túratervünk szerint indultunk kétnapos kirándulásunkra június másodikán.

Úti cél Kassai Lajos világhírű lovasíjász birtoka. Jókedvűen értünk a helyszínre a havi rendszerességgel megrendezett nyílt bemutató napra.
A birtok csodálatos, élhető gyöngyszem.
A bemutatón húsz gyönyörű ló, negyven LOVASÍJÁSZ, (három évestől, ötven évesig), minden képzeletet felülmúlóan mutatta be tudományát.
A lovasíjásznak – mivel mindkét kezére szüksége van -a lovát kantár nélkül kell irányítania.
A lónak minden képzeletet felülmúlóan fegyelmezettnek kell lennie, zajra, külső gyors irányváltásoknál felmerülő, váratlan helyzetekre tekintet nélkül, lovasa lábmozdulatának utasításait maradék nélkül be kell tartani.
Lenyűgöző volt ezt élőben látni. Most értettük meg hogy ŐSEINKRŐL miért hitték hajdanán, hogy kentaurok, akik összenőttek a lovaikkal.
Mi ezt a bemutatón nyereg és kengyel nélkül vágtázó, és nyilazó hús-vér, gyerekektől, kis és nagylányoktól, csinos nőktől, legényektől láttuk.
Sajnos a mi fotós felkészültségünk ezt nem tudta követni. A mellékelt képek maradtak nyilvánosságra hozhatók.
A bemutató után ki a hátizsákból, ki a kiváló birka-gulyásból csillapította éhét.
Utána volt két óránk kérdezni Lajost. Csodálatos, szerény, hatalmas felkészültségű, széles látókörű embert ismerhettünk meg emberközelről.
Úti-beszámolóm – meg kell valljam – tizedét sem tudta átadni az olvasónak. Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, ezt látni, átélni kell.
A birtokról fájó szívvel búcsúztunk, de várt a következő csoda.
NEMZETI KEGYHELYÜNK, SZENT LÁSZLÓ emlékhelye.
Az utolsó két kép már ott készült. A beszámoló erről egy külön írás lesz.

Kassai Kálmán


Sorry, the comment form is closed at this time.