Már 012020
 

A Pilis máig az egyik legszakrálisabb helyként számon tartott vidék Magyarországon, lépten-nyomon a múlt, a magyar őstörténet és a vallás színhelyei tárulnak a látogató elé.
Régen készültem megtapasztalni a titkokkal övezett, különösen vonzó, vadregényes Pilisi tájat.
Pomáztól északnyugatra, mintegy 6 kilométer távolságra a Pilisi Tájvédelmi Körzet délkeleti csücskében emelkedik a Nagy Csikóvár, ennek déli lejtőjén húzódik meg a Holdvilág-árok. A kőmeder, a Holdvilág-árok természeti képződmény. Felső részén egykor víz folyt, a patak most keresztül folyik Pomázon, azon a településen, amelyet az írásos emlékek Etczelburgnak, Attila városának említenek. Pomáz határában a “Születő fény háza” emlékmű hirdeti azt a helyet, ahol Attila, majd később Árpád magyarjai átkeltek a Dunán. A későbbi korok megtörtént eseményei is megelevenednek, 1213-ban II. Endre feleségét, Gertrúdot meggyilkolták a lázadó urak, s holttestét a közeli Pilisszentkereszt mellett található ciszterci kolostorban temették el. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kolostort építettek a Holdvilág-árok bejáratánál.
Ősi kultuszhely a Holdvilág-árok. Az emlékezet a kereszténység előtti, ősi, magyar hitvilág kultikus helyeként tartja számon ezt a helyet. Egyes feltételezések szerint itt temették el Árpád fejedelmet. Anonymus krónikájában található az első írásos utalás arra vonatkozólag, hogy Árpád fejedelem temetkezési helye merre található: “Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból a Pozsony alatt szerzett sebesülése következtében. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak.” E forrás alapján indult el Sashegyi Sándor (1900-1958) régészkutató, aki szerint a Holdvilág-árok fejedelmi temetkezési hely volt, és itt kell keresni Árpád fejedelem sírját is. Az elmélet bizonyítására már többször végeztek régészeti feltárásokat. Az 1939-es év folyamán a Holdvilág-árokban egy hatalmas faragott sziklafalat tártak fel, és előkerült egy kehelytartó sírszobornak a töredéke, szarvas- és lócsontok, valamint egy 65 év körüli asszonynak a csontváza, közelében méregpohárral, a napraforgó szirmaihoz hasonlító perzsa kristálykehellyel. Az értékes leletek a háború alatt eltűntek a Nemzeti Múzeumból. 1960-ban újabb ásatások indultak, akkor középkori leleteket és három rovásírásos követ találtak, igazolva azt a feltevést, hogy a Holdvilág-árok helyén valaha középkori település állt. A sziklafalon, ahol Sashegyi Árpád a fejedelem sírját kereste, találtak egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosót is, háromszög alakú bejárattal. Ennek a végében valóban sírhelyhez hasonlítható terem van kialakítva, a bejárattól számítva mintegy 5-6 méter mélységben, innen kürtő nyílik a felszínre. Nem zárható ki, hogy ez lett volna Árpád fejedelem sírkamrája. Legutóbb Szörényi Levente zeneszerző folytatott itt kutatásokat, emberi kéz munkájára utaló csontokat, ólom, vas, és szenes kőmaradványokat találtak. Előkerültek II.-III. századi római kori cserepek, és egy nem Bécsben készült, XV. századi mesterjegyes grafitos redukált fazék. A sziklafalban látható két bemélyedés, amolyan szobortartó -féle üregek mibenlétére pontosan még nem derült fény fülkeként funkcionálhatott, a szakirodalom kaptárfülkeként határozza meg leginkább, datálásuk pedig a XI. és a XV. század közé tehető.
Sashegyi egyik feltételezése szerint, a pálos szerzetesek a Holdvilág-árokbéli barlangokban töltötték a legenda szerinti három esztendőt, mielőtt onnan kijőve Özséb, volt esztergomi kanonok megalapította a máig egyetlen magyar férfi szerzetesrendet. Ebben az esetben is joggal merül fel a pálos lelkiség, és a magyar ősvallás kapcsolata.

Szinte tavaszias hőmérsékleten indultunk el, bár lógott az eső lába, de hála a Teremtőnek, bennünket elkerült az eső. Heten vállalkoztunk a Pilis ősi temetkezési, kultikus helyének a végigjárására.

Kiskovácsi felől indultunk el. A többnyire patakos völgy szurdokszerűen vezet fel Lajos forrásig. Utunk során ittunk a Domini-forrásból. Előzőleg volt eső a területen, így helyenként sáros, csúszós szakaszok váltakoztak. Ezért közvetlenül nem ereszkedtünk le a Meteor-létrán, hanem felette mentünk el. Megérkezve Lajos forráshoz meglepetten tapasztaltam, hogy sorban állás van az élő forrás vízért. Ezen a helyen elköltöttük szerény ebédünket. Majd a lankásabb oldalon, néha sárban tapicskolva, legyalogoltunk a pomázi busz és HÉV állomásra. Az előzőekben megtervezett időben, felfrissülve és boldogan értünk busszal Dobogókőre. Itt egy pillantást vetettünk a mesés, de kissé fátyolba burkolódzó tájra, a Dunára, a Pilisi hegyekre. Tovább már gyorsan eljutottunk a végállomásunkra, Esztergomba.
Megegyeztünk abban, hogy nyáron érdemes újra felkeresni ezt a helyet, ezért addig is Mindenkinek kívánok sok sok boldog percet és egészséget!

Készítette: Vince Gabriella


Sorry, the comment form is closed at this time.