Nagyboldogasszony napján Pilisszentlélekről indultunk. Már induláskor meglepett bennünket Kálmán egy ismerősével, aki csodálatos kecskesajtot árult. Három ízesítéssel kóstolhattuk meg: fokhagymás, borsikafüves (csombor) és natúr. Vettünk is egy akkora adagot, hogy az ebédnél mindenkinek jutott. Ami különleges volt: nem volt „kecske-szaga” a sajtnak. Ez talán annak köszönhető, hogy mind az állattartásnál, mind a feldolgozáskor nagy tisztaságot tapasztaltunk.
Első úticélunk a Pálos kolostorrom volt, ahol egy gyertyagyújtással és a Boldogasszony anyánk eléneklésével teremtettük meg a nap hangulatának alapját.
Ezután Pilisi kereszthez mentünk, amit a Pilis négy faluja (Pilisszentlélek, Pilisszentlászló, Pilisszántó, Pilisszentkereszt) állított még a ’90-es években.
Amiért ezt a zarándoklatot végeztük:
Meglátogattuk az Erdei Boldogasszonyt. Sajnos azt a fonott kupolát, ami a szobor védelmét lett volna szolgálni valaki elvitte. Elhatároztuk, hogy a legközelebbi alkalommal méltó helyet készítünk a Magyarok Nagyasszonyának.
Utunk a maróti gerincen vezetett végig.
Útközben egy érdekes alakzatot találtunk. Mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy ki mit „lát ki belőle”.
Mondd el, hogy szerinted mit ábrázol ez a gyökér! Hozzászólásod a képgaléria alatt írhatod meg.
Utolsó állomásunk a Vaskapui Mária szobor volt.
Képek a zarándoklatról:
Sorry, the comment form is closed at this time.