jan 012013
 

Erdélyi utazásunk története. A 18 oldalas képes beszámoló ide kattintva tölthető le.

Íme az indító sorok ízelítőként:

2012. augusztus 25-én elindultunk, hogy megismerjük Erdély csodálatos tájait. Európa közepének keleti szegletében, fenyvesekbe öltözött havasok ölelésében fekszik egy táj, melynek szépségét és gazdagságát messze földön emlegetik. Joggal, hiszen medencéit termékeny talaj borítja, hullámzó búzatábláit patakok és méltóságteljes folyók vize öntözi. Hegyei, dombvidékei aranyat, ezüstöt, rezet, sót rejtegetnek gyomrukban, lejtőiken pedig nagyvadaktól nyüzsgő erdőket s hatalmas nyájakat tápláló dús réteket, kaszálókat nevelnek.
Erdély, mint történeti-földrajzi táj a Király-hágón túli, az Erdélyi-középhegységen túli területet jelenti. Nyugaton Biharral, észak-nyugaton a Szilágysággal és Szatmárral, északon Máramarossal és Bukovinával szomszédos, keleten Moldva, délen Munténia és Olténia, délnyugaton a Bánság határolja.
Erdélyt változatos felszíni formák jellemzik. Legnagyobb része igazi hegyvidéki táj, erőteljesen elváló északnyugat-délkelet irányú hegyvonulatokkal és köztük fekvő hegyi medencékkel. Más részei a „mezők”, az Erdélyi-Mezőség területe, és a Küküllők, valamint a Hortobágy melléke, dombsága, amelyek inkább dombvidékek, mint hegyvidéki tájak.
Erdély neve a magyar Erdő elve ‘erdőn túl’ összetételből alakult. Egyik legrégebbi tájnevünk. Erdély nem természetföldrajzi egység, a tájfogalom kialakulása egyértelműen igazgatási alapokon nyugszik.

Sorry, the comment form is closed at this time.