nov 112018
 

A kitűzött időpontban (2018.11.11.) Dömösön a különböző helyről beérkező túratársakkal nekivágtunk az előttünk magasodó hegynek. Bár még kissé hűvös, párás volt az idő, bíztunk a napocska megjelenésében utunk során.
A fiatalos lendülettel haladó csoportunk útja a Malom patak mellett vezetett. Itt jegyzem meg, hogy a túra társak között a legfiatalabb a 8 éves Rebeka volt, aki végig megfelelő komolysággal és játszva teljesítette a távot. A nyugdíjas korosztályban pedig a 77 éves Katikát szeretném kiemelni, aki fürge lépésivel, friss gondolkodásmódjával és meleg tekintetével örömteli perceket okozott mindnyájunknak, valamint példaértékű volt a túrán való részvétele, ami a kihívások kezelésében mutatkozott meg.
Az arany őszben gyönyörködve, a friss levegőt beszívva haladtunk a Szentfa kápolna felé, ahol röviden el is időztünk. Majd következett a Rám szakadék mesés terepe. A nagy szárazság következtében a patak medrében, a köveken járva nem lettünk túlságosan vizesek. Az árok, szakadék szépen ki van építve, így biztonságos a közlekedés rajta. Ahogy a mellékelt képek is mutatják az áldott napocska is kisütött ekkora már. Így utunkat, a pazar sziklákat, zuhatagot elhagyva és kissé megizzadva már napos időben folytattuk tovább a Három- forrás irányába. Miklós forrás közelében költöttük el jól megérdemelt ebédünket. Kálmán finom pálinkái, Laci bora is fokozta a hangulatot. Ekkorra már a túra társakból egy jó hangulatú, egymás iránt érdeklődő csapat kovácsolódott. Eljutva a Nagyboldogasszony forrásig nem csak szomjunkat oltottuk a jó ízű vízzel, de a hely megzengetésével tisztítottuk azt. Mielőtt a Rezső kilátóhely közelébe értünk volna egy kis kitérőt tettünk a Szer-kövekhez. Megállapítottuk, hogy erre a helyre külön túrát érdemes szervezni jövőre, amit én el is vállaltam örömmel. Itt is énekeltünk egyet, gyertyát is gyújtottunk a hely azon pontján, ahol legerősebben érzékeltük a jótékony kisugárzást. Később a Turul körútba csatlakozva felértünk Dobogókőre. Kicsit gyönyörködtünk az elénk táruló káprázatos látványban, majd lementünk a süketek-némák Boldogasszony kegyhelyére leróni tiszteletünket. A nap utolsó simogató sugarait élvezve túránk végén jártunk. A buszok (Esztergom, Pomáz irányába) indulásáig már csak rövid időnk maradt, amit a túra összegzésére, búcsúzóul egymás megölésére fordítottunk. A Boldog mosolyokat látva arra enged ez engem következtetni, hogy tartalmasan töltöttük egymás társaságában ezt a talán idén ősszel az utolsó fagy és csapadékmentes napot.

Megköszönve túratársaimnak a részvételt és a gondolataink, nézeteink, ötleteink cseréjét azzal a reménnyel szívemben búcsúztam, hogy fogunk még találkozni egy következő túrán. Így legyen.

Sorry, the comment form is closed at this time.