Tegnap az új Erdei Boldogasszony szobor elkezdett vigyázni ránk azon a helyen, ahonnan az előző eltűnt.
Rövidesen részletes leírást is közzéteszünk fényképpel, videóval.
Ez évi első rendezvényünket megtartottuk. Sok érdeklődő volt a 19-i ünnepségünkön és koszorúzásunkon is.
20-án egy lelkes csapat vágott neki a hagyományos Boldog Özséb zarándoklatunknak.
A januári időjárás kegyes volt hozzánk. Esztergomtól Klastrompusztáig mínusz 1-3 fok között tapostuk a 40 centiméteres szűz havat. Nem volt számottevő szél és jegesedés sem. Kesztölcön misével, majd nagyon finom házi pálinkával, forralt borral, pogácsával vártak bennünket. Sajnos sok bejelentkezőt elijesztett az időjárás előjelzés.
Nagyboldogasszony napján Pilisszentlélekről indultunk. Már induláskor meglepett bennünket Kálmán egy ismerősével, aki csodálatos kecskesajtot árult. Három ízesítéssel kóstolhattuk meg: fokhagymás, borsikafüves (csombor) és natúr. Vettünk is egy akkora adagot, hogy az ebédnél mindenkinek jutott. Ami különleges volt: nem volt „kecske-szaga” a sajtnak. Ez talán annak köszönhető, hogy mind az állattartásnál, mind a feldolgozáskor nagy tisztaságot tapasztaltunk.
Első úticélunk a Pálos kolostorrom volt, ahol egy gyertyagyújtással és a Boldogasszony anyánk eléneklésével teremtettük meg a nap hangulatának alapját.
Ezután Pilisi kereszthez mentünk, amit a Pilis négy faluja (Pilisszentlélek, Pilisszentlászló, Pilisszántó, Pilisszentkereszt) állított még a ’90-es években.
Amiért ezt a zarándoklatot végeztük:
Meglátogattuk az Erdei Boldogasszonyt. Sajnos azt a fonott kupolát, ami a szobor védelmét lett volna szolgálni valaki elvitte. Elhatároztuk, hogy a legközelebbi alkalommal méltó helyet készítünk a Magyarok Nagyasszonyának.
Utunk a maróti gerincen vezetett végig.
Útközben egy érdekes alakzatot találtunk. Mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy ki mit „lát ki belőle”.
Mondd el, hogy szerinted mit ábrázol ez a gyökér! Hozzászólásod a képgaléria alatt írhatod meg.
Utolsó állomásunk a Vaskapui Mária szobor volt.
Május első napján egy 20 fős esztergomi csoport ismét útnak indult a már hagyományos, de nem mindennapi gyalogos zarándoklatra Márianosztrára. Nos tehát a szokásos menetrend, átkelés a túlsó partra, ahol Imre diakónus (pálos szerzetes) várt bennünket, majd az áldás után elindultunk a szobi templom felé, ahol harangszóval fogadtak és egy tized rózsafüzér után harangszó kíséretében búcsúztak tőlünk.
Felemelő érzés volt. Utunk folytatódott a szokásos hegyen-völgyön, árkon-bokron át, útszakaszon a perzselő napsütésben. Rózsafüzért imádkozva haladtunk a mi Máriánkhoz. Vajon miért éppen május első napjára esett a választás? Mindenképpen méltó kezdés egy tartalmas zarándoklattal indítani a Szűzanya hónapját, köszönteni Őt, hálát adni és kérni az Ő közbenjárását. Május 1. Szent József a munkás és a munka ünnepe is. A munka elsősorban Isten ajándéka. Munka által élhetjük meg képességeinket. Így munkatársakként vehetünk részt Isten teremtő művében. A munkanélküliség viszont épp ebből fakadóan nagy megpróbáltatás a munkaképes ember számára. Ezen a napon róluk sem szabad megfeledkeznünk. Közben megérkeztünk Márianosztrára. József atya ezúttal a magyar Sion gyermekeiként üdvözölt bennünket és hozzá tette, hogy a magyar nép a korona nemzete, és a Szűzanya a koronát a fején hordozza. A szentmise után a csoport java része a Kálváriára ment, a többiek gyalogosan indultak vissza. Útközben rózsafüzért imádkoztunk és galagonya rügyeket-bimbókat-friss leveleket gyűjtöttünk. Ez kiváló természetes szív gyógyszer, gyógynövény. Ezúttal sokat elmélkedtem zarándoklatunk mementóján és mindig ugyanarra jutottam. „Kihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt és hatalmas fává terebélyesedett, úgy, hogy az ég madarai tanyáztak ágai közt.“ (Lk19,20)
