jan 252016
 

Már közel 10 éve minden évben összejövünk a Szent Adalbert Központban Boldog Özséb napján.
Most P. Csóka János atya a magyarországi pálosok rendfőnöke tartott nekünk elmélkedést és mutatott be szentmisét.

Az elmélkedése a lemondásról szólt, mintegy felvezetve a Boldog Özséb korabeli pálosok sivatagi életét bemutató szentbeszédét. Én most csak a felvezetőről írok.

Csóka atya elgondolkodtatóan beszélt arról, hogy egyre gyorsuló környezetben élünk. A technikai eszközök és az általuk nyújtott látszólagos lehetőségek olyan széles spektrumot ölelnek fel, hogy nincs az az emberi elme, ami ezt követni tudná. Mintha ez is lenne a cél ezekkel az eszközökkel: „Vedd meg, használd, de egyből érezd is, hogy már van jobb, és ami van, az már nem elég. Ha érzed a hiányt, akkor pedig cseréld le máris!” Ez a világ eltitkolja azt, hogy hiába vesszük meg ezeket az eszközöket, a hiányérzet nem fog elmúlni. Az „eszközök” pedig beleivódnak a gondolatainkba. Ma már egy szülő is, ha hazaérkezik munkájából, nagyon nehezen tud leállni. Nehezen tudja kikapcsolni munkájával, vagy virtuális magánéletével kapcsolatos dolgokat. Megnézi a munkahelyi leveleket akkor is, amikor a családjával kellene foglalkozni. Az Interneten pedig a hálózatokkal kapcsolatban érez folyamatos késztetést arra, hogy „megismerje”, mással mi történt és maga életét is ugyanígy ossza a meg a hálózat felé. Látszólag magánéletével foglalkozik ilyenkor, de talán észre sem veszi, hogy pont emiatt az igazi kapcsolatokra nem jut elegendő figyelem. A médiumok (elsősorban a TV) pedig segíti lerombolni azt a kevés önállóságot, amit az eszközök meghagynak.
Ez az a világ, ami mint egy örvény húzza az embereket. Olyan, mintha valami hatalom ezzel akarná elérni célját: át akarja venni az irányítást a gondolatokban is. A cél pont az emberi kapcsolatok kiüresítése. Nem véletlen, hogy a „fejlett” világban olyan kevés gyermek születik. Nagyobb értéke van a „dolgoknak”, mint a gyermekeknek.
A világnak ebből a szempontból szerencsésebb részén talán több maradt a szeretetből és békéből. Egy afrikai fűsátorban még nem felejtették el azt, hogy Isten szándéka a családban (is) kiteljesedő szeretet, amit tovább kell adni még akkor is, ha kegyetlenül nehéz helyzetben is élnek.

De van egy másik világ is:
Ha le tudunk mondani bizonyos igényekről, akkor egyszer csak kinyílik egy új horizont. Ha jól végiggondoljuk, akkor meglátjuk, hogy ebben a végtelen térben mennyivel több lehetőség van. Hisz’ ez a dimenzió a szeretet dimenziója. A szereteté, amelyben a legtökéletesebb maga az Úr. Minél több dologról sikerül lemondani, annál jobban látszik ez az új táj.
Csak annyit kell tennünk: mérlegeljük, hogy hányadik helyre tesszük a világ anyagi dolgait, a családi kapcsolatainkat, baráti viszonyainkat. Vajon hol van hely ezekhez képest Jézusnak?
Próbáljunk lemondani valamiről, valamiért! Valamiről, Valakiért!


Sorry, the comment form is closed at this time.